3. fejezet

 

3. fejezet

- Segítesz? – tettem, fel a sors dönt kérdést.

- Bocsáss meg Bella drágám, de jelen pillanatban nem tudom, hogy hogyan és miként is tudnék én most segíteni neked. – Láttam Aron ahogy elgondolkodik.

Lassan kelt fel az ágyról, majd ugyanolyan tempóval kezdett el körözni a szobában. Meg mertem volna esküdni, hogy nem mond nemet, de akkor meg mire ez a nagy bizonytalanság? Én már tényleg nem értettem.

Arca gondolkodó volt. Nagyon is belemerült a témába. Abban a pillanatban nagyon sokat adtam volna, ha gondolatolvasó lennék.

Hírtelen torpant meg, elhatározta magát, és nagyon is tetszett magának a terve.

- Rendben van, de mielőtt még elmondanám a feltételeimet válaszolj két kérdésemre.

Nem válaszoltam, helyette némán bólintottam.

- Helyes. Akkor hát, először is. Ha Edward mégis visszajönne, és bocsánatot kérne a tévedéséért, akkor vissza mennél hozzá?

- Nem. – vágtam rá gondolkodás nélkül. Nem mintha ez kérdés lenne. Soha nem is akarom látni azt a marhát. Még az is fáj, hogy rá gondolok.

Aro arcán láttam, hogy valami érzelem átsuhan, de sajnos nem tudtam leolvasni, hogy mi volt az, mert túl gyorsan eltűnt.

- A szülés végkifejlete minden képen az lesz, hogy vámpírrá kell változnod, csak éppen az a kétséges, hogy túléled e, de ha valami csoda folytán, mégis így lesz, akkor csatlakozol a családomhoz, és embervéren élő vámpír leszel, vagy külön utat akarsz és vegetáriánus leszel?

Először nem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Fogalmam sem volt, hogy ezt a kérdést valaha felteszik nekem, és főleg nem hogy ezt pont Aro fogja feltenni. Tisztában voltam vele, hogy a szülés után választanom kell majd az ember és az állat vér között, de azt nem gondoltam, hogy ez a kérdés ilyen gyorsan szembejön velem.

- Ha lehet inkább nem akarnék belefolyni a Volturi életébe, és embert sem szeretnék ölni, semmilyen körülmények között. –dadogtam össze-vissza. Nem tudhattam, hogy mit vált ki a véleményem belőle.

- Értem – felelte lazán, majd egy könnyed mosollyal az ajtóhoz ment és kinyitotta.

- Jeni drágám, kérlek. – A kis tündérke, pokoli haraggal az arcán szinte betáncolt a szobába.

- Miben lehetek a szolgálatára mester?

- Mutasd meg Bellának a fürdőszobáját, és adj neki valami tiszta ruhát is, és hozz neki ételt és italt.

Ezzel Aro kisétált a szobából és magunkra hagyott.

- A fürdőszoba itt jobbra van – és az ággyal szemben lévő jobb oldali ajtóra mutatott. – Itt balra. – ekkor a mellette lévő ajtóra mutatott. – A bátyám Alec szobája van, úgyhogy ne is álmodj róla, hogy tégy ellenünk valamit, mert ö egész nap figyelni fog téged, de ha ö nincs itt, akkor én… Ez az ajtó pedig a folyosóra vezet. – és arra az ajtóra mutatott ahol Aro távozott. – A folyosó végén a vezetők szobái vannak…

- Most pedig, menny és zuhanyozz le, én hozok tiszta ruhát, és utána leviszlek a nagyterembe, hogy elé állj a tanácsnak. – majd megfordult és kinyitotta az ajtót. – Caius és Marcus el lesz tőled ragadtatva… - nevetett fel ördögien.

Majd ki rázott a hideg a hangsúlyától, de azért a fürdő ötlete nagyon is tetszett.

Fájdalmas tagjaimat lassan forráztam le a tiszta vízzel az új/átmeneti fürdőmben. Annyira hidegnek és idegennek éreztem a fehér fürdőt, ami letisztult és egyszer volt. Semmi érzelem vagy vágy. Semmi szerethet vagy kedvelhető, pont mint a mostani helyzetem.

Zuhanyzás után egy hófehér pamut törölközőbe tekertem elgyötört testemet és kiléptem a fürdőszoba ajtaján, de kis híján szívrohamot kaptam, mert szembe találtam magam Alec kutató szemeivel. Hosszú percekig csak bámult rám bambán. Többször is végigmért, majd végre ránézett kissé durcás arcomra, majd mintha zavarba jött volna, beletúrt a hajába majd megfordult és az ágyhoz sietett ahonnét egy ruhadarabot vett fel. Odajött hozzám és a kezembe adta.

- Ezt Jeni küldi, reméli, hogy jó a éret, és arra kért, ha felöltöztél, gyere velem le a nagyterembe, mert mindenki csak rád vár – mondta lehajtott fejjel. Nem mert a szemembe nézni, csak éppen azt nem értettem, hogy miért.

Elvettem tőle a ruhadarabot, majd visszamentem a fürdőbe, hogy felöltözzek.

A ruha amit kaptam egy egyszerű farmernadrág volt, és egy hosszított derekú szürke póló.

Kicsit sokkolva álltam a tükör előtt, amikor megláttam, hogy mennyire feszül az egyre gömbölyödő pocakomon a szűk póló.  

- Ajjj. – Nyögtem fájdalmasan, amikor a baba egy hatalmasat rúgott a bordámba.

Fájdalmamban megtámaszkodtam a mosdókagylóban. Még csak ki sem fújtam magam, de már ki is csapódott az ajtó és Alec ideges arcával néztem szembe.

- Bella, jól vagy?

- Igen, csak egy kicsit… - de nem tudtam befejezni, mert újabb rúgást éreztem, ami még az előzőnél is erősebb volt.  Összegörcsöltem fájdalmamban, majd a földre térdeltem.

Alec készségesen ölelt magához. Nem követelőzőn vagy durván, inkább csak aggódóan. Olyan régen éreztem már ezt a biztonságot, hogy már lassan el is felejtettem, hiába csak pár hét telt el.  

Hagyta, hogy kissé ellazulja, és hogy kifújjam magam, amikor pedig már hosszú ideje nem volt újabb rúgás felsegített a földről és támogatva átkísért a szobába.

- Ha jobban vagy, akkor le kellene mennünk, a többiek biztosan várnak már.

- Rendben – suttogtam elhalóan.

Alec-be kapaszkodva mentem ki a folyosóra, onnan pedig lassú léptekkel mentünk a lépcsők irányába.  Amikor lenéztem a hosszú és kanyargós, végtelen lépcső miatt, rám tőrt a rosszullét. Felnéztem Alec-re aki megértően nézett vissza rám.

- Vigyelek? – kérdezte apró mosollyal az arcán.

Nem! – akartam volna mondani, de már ölbe is kapott, úgyhogy csak hápogtam.

- Nyugi, ez nekem nem macera, jelen pillanatban ez a feladatom… - de a „feladat” szót olyan keserűen mondta, mintha nem így akarta volna előtte mondani.

- Kérdezhetek valamit? – kérdeztem meg, egy pár másodperces halhatás után.

- Mond csak – mondta kedves mosollyal az arcán, miközben cipelt.

- Miért néztél engem annyira amikor kijöttem a fürdőből?

- Ne értsd félre Bella, nem azért bámultalak meg mert…  - és itt meg mertem volna rá esküdni, hogy ha ember lett volna, akkor ebbe belevörösödött volna.  – Én csak. Szóval. Látszik, hogy nagyon meggyötört a terhesség, és ne értsd félre, de valahogy a szagod is más lett, annyira csábító.

Levette rólam a szemét és az előtte sorakozó lépcsőfokokat kezdte el fixírozni.

Kicsit azért megijedtem a szavai hallatán.

„Még, hogy csábító az illatom, és pont ő fog a kezei között. Én menten elájulok.” - A gondolataim pedig olyan gyorsan kezdtek el cikázni, hogy kissé meg is ijedtem.

- Kérlek Bella, ne félj tőlem, én nem akarlak bántani, sőt… - és itt egy kis szünetet tartott, engem pedig égetett a kíváncsiság. – Valamiért azt érzem, hogy meg kell, hogy védjelek. – mondta halkan.

Nem tudtam mit reagálni, mert leértünk a lépcsőn, ahol Jeni már várt minket.

- Mi a fene tartott ennyi ideig?

- Csak rosszul lett…

- Nekem nyolc, de Aro és a többiek már várják.

Azzal Alec a lábamra állított és Jenivel együtt elindult előttem a trónterem felé.

A nagy faajtó nyikorogva nyílt ki, majd megláttam a három férfi alakot a trónusokon ülve.

„Vajon mi vár még rám?”

...

  Üdv: Kemra

Sziasztok Emberek!

Bocsássatok meg, hogy eddig nem írtam semmit, de a babámnak most jön a foga úgyhogy elég nyűgös, ezért nem volt sok időm írni. De most bepótolom, és egy hosszabb fejezettel kárpótolok, plusz a héten egy extra fejezetet is kaptok, meglepi idben ( kivétel a hírlevélre felíratkozottak, mert k megtudják a levélbl az idöpontot).

Most pedig jöjjön az új feji, jó szórakozást, és írjatok komikat, léci (kiskutya szemekkel könyörög)

Üdv : Kemra